Barcza Gergely

BARCZA GERGELY: SZÍNKÖR

Az utóbbi években kezdtem el olyan használt diakereteket gyűjteni, amikből korábbi tulajdonosaik nem szedték ki képeiket, pénz vagy helyhiány miatt megváltak tőlük. Ezek a kidobásra ítélt, 1970-es, 80-as években készült képek jelentik munkám kiindulópontját. Nem akartam egy új Horus Archívumba kezdeni, a pár ezer darabos gyűjtemény más szempontból érdekelt.
A fénykép talán legrégibb funkciója, hogy megörökíti a családtagok életének fontosabb pillanatait. Szinte lényegtelen maga az esemény, a fontos, hogy meglegyen. A digitális fényképezés elterjedésével a család életének diára dokumentálása megszűnt, az ingyenesen feltölthető web-es fényképalbumok és blogok korában már senki nem pazarolja az idejét és pénzét filmre, keretezésre, nem nézegetik az addig nagy becsben tartott képeket. Családi nyaralások, esküvők, gyerekek első lépései, óvodai-, iskolai ünnepségek, első színes TV-k, új Trabantok, de oktatóanyagok, gazdaságpolitikai előadások is a kukába kerültek.

Eleinte - a képek "retro" hangulata mellett - megdöbbentett az élmény, hogy tulajdonképpen idegenek életében turkálok, ezek a képek ugyanis - a mai internetes fórumokon található, hasonló képekkel szemben - csakis egy szűk közönség számára készültek. Készítőik nem szánták fotóikat a nagy nyilvánosság elé.

Amellett, hogy a képeket elkezdtem egyre jobban megismerni, érdekelt, hogy a diák retro hangulata csak a témáknak és a szereplőknek, tárgyaknak köszönhető-e. Úgy gondolom, hogy a képek színvilága legalább annyira meghatározó. A nyersanyag öregedéséből, elszíneződéséből adódó torzulások a digitális gépekkel készített családi fotóknál már nem léteznek. A merevlemezeken tárolt információk ilyen módon nem változnak. Talán - mióta egyszerűen és olcsón hozzáférhetőek a teljes automatikával felszerelt, program-választós gépek - kevesebb lett a technikailag rossz, alul- vagy túlexponált kép is.

A diákat beszkenneltem, és egy internetről letölthető program segítségével - egy dia színét átlagolva, pixelként értelmezve - megnéztem milyen színtónusok milyen arányban szerepelnek a gyűjteményben.
Ezt a színkört összehasonlítottam a saját, digitális géppel készített képeim, illetve internetes albumokból gyűjtött képek színkörével. Az eredmény nagyjából mindig ugyanaz volt: A diák színköre "teljesebb" volt. Hogy ez minden hasonló paraméterekkel lefuttatott válogatásnál így van-e, vagy ez csupán az említett lehetséges okoknak köszönhető-e, azt nem tudom.
A leszámolt színkört a program által készített recept szerint ténylegesen is kiraktam, és a diázás összes nehézségét és időigényességét a nyakamba véve egy egyedi tárgyat hoztam létre.

Munkám első részében az érdekelt, hogyan változik meg ezeknek a képeknek a jelentése pusztán attól, hogy figyelmet fordítunk rájuk, illetve eredeti közegükből kiszakítva kiállítótérbe kerülnek.

Barcza Gergely, 2009.

Barcza Gergely: Színkör, 2011.Barcza Gergely: Színkör, 2011.Barcza Gergely: Színkör, 2011.Barcza Gergely: Színkör, 2011.Barcza Gergely: Színkör, 2011.