Bérczi Zsófia

BÉRCZI ZSÓFIA: A MORFOMÁNOK NÉPE

Abban az időben, amikor a morfománok megjelentek, nemcsak az egyszemélyes csoportok sokasodtak meg, hanem az egyszemélyes népek is egyre többen lettek. Mi több, jó okunk van feltételezni, hogy Napnyugaton a III. Évezredben már csak egyszemélyes népek léteztek. (Ennek ugyan ellentmondani látszik, hogy olykor közülük némelyek közös révülésekkel vagy kollektivista kicsapongásokkal kíséreltek meg enyhíteni szingularitásuk ténye fölött érzett szomorúságukat.)
Egy korabeli szemtanú szerint ugyanis „az ember szabadon eresztett szingularitások együttesévé vált; nevek, személynevek, ujjkörmök, dolgok, állatok, apró események együttesévé” (Gilles Deleuze).

A jelek szerint a morfománok a mondiális mindenségben voltak honosak: a mérsékelt és hideg égöv határán vándoroltak. Végig vonultak az Alpok gleccserein, az északi tengerek partvidékein, feltűntek a komáromi erődítmény kazamatáiban, akárcsak a Hebridák szeles szigetein. Amint a Zarándoklatuk esetében elég jól kivehető, szerettek egymástól megfelelő távolságot tartani. Mondhatni: a diszkréció és a distancia ösvényein járni. Ezek a – szerzetesi eredetű – erények hétköznapi életükben, szomszédsági viszonyaikban, sőt családi életükben is szemléletesen megmutatkoznak.

A távolságot nem térben, hanem időben mérik. Tapasztalataik ui. arról tanúskodnak, hogy a tér univerzális tágulása következtében a testek között tizedmásodpercek alatt is rések támadhatnak, amelyekben észrevétlenül elvész az imént még testközeli közelség emléke. A domborzat egyenetlensége folytán a vándorlásról különben sem a megtett utak, hanem a kedvező konstellációk (az égi mellett tárgyi és emberi együttállások, árny- és fényviszonyok) éles pillanatai tudósítanak, mivel csak ilyen mintázatok képesek a későbbiekben nagyobb neuron kötegek tüzét kiváltani. Úgy tűnik, hogy a distancia pátoszát a morfománoknál az elemi együttérzés kifinomult képessége ellenpontozza – és tartja élhető egyensúlyban. A kontúr lelkek kultuszáról készült felvétel tanúsága szerint a conpassio képessége az alaki azonosulásig terjed. Ez nem utolsó sorban annak köszönhető, hogy a morfománok teste az alak masszívuma és az amorf átmenetiség közötti határmezsgyén mutatkozik. Történetírásuk ennek eredetéről nem tudósít, művészettörténet-írásuk azonban ezt az absztrakció és figurativitás közti feszültség fenomenális feloldásaként tartja számon.
Az itt látható képek arra engednek következtetni, hogy a feltárás folyamatban van és jó úton halad.

Tillmann J. A., 2005.

///

ZSÓFIA BÉRCZI: TOWN OF MORPHOMEN 

Az alkotó elérhetősége / Artist's contact information:

http://livingpicture.org
zsofia_berczi@livingpicture.org

Bérczi Zsófia: Morfománok városa II., Monostori erőd, Komárom, 2004.Bérczi Zsófia: Morfománok városa I., Monostori erőd, Komárom, 2004.Bérczi Zsófia: Morfománok városa IV., Monostori erőd, Komárom, 2004.Bérczi Zsófia: Morfománok jelenései, Magányos fenyő, Svédország, 2003.Bérczi Zsófia: Morfománok városa III., Monostori erőd, Komárom, 2004.Bérczi Zsófia: Morfománok jelenései, Háborgó tenger, Svédország, 2003.Bérczi Zsófia: Morfománok városa, Múmia, Monostori erőd, Komárom, 2004.Bérczi Zsófia: Morfománok jelenései, Kopasz barát, Svédország, 2003.Bérczi Zsófia: Kontúrlélek, Debrecen, 2003.Bérczi Zsófia: Kacsa a jégben, Dunacsép, 2003.Bérczi Zsófia: Morfomán zarándoklat, Ausztria, 2003.