FEKETE ZSOLT: FÉNY-KÉP-SZEM

Hol törik meg a fény? Hogyan ível a domb? Hol van a helyszín? Mi az, ami folytonosan történik a képekben? Hogyan ismétlődik a helyszín? Mikor történik a történet?
Ki/mi tartózkodik a helyszínen éppen akkor? Mi sétál be a képbe észrevétlenül? Miből lehet megállapítani a képek születési idejét? A helyszín „a Közös Emlékezet” című fényérzékeny vegyület, amely végigfut a képeken, itt-ott megtörik vagy töretlenül ível tovább a következő képbe, egységes hátteret, folyamatosságot biztosítva nekik. A folyamatos zúdulásban néha rögződik egy-egy kép. Olyan nyers, villanásszerű képek ezek, amelyek még feldolgozhatatlanul érkeznek be és rögződnek a retinán.
A képek is. És mégis valaki/valami ismétlődik a képekben. És ugyanaz a kép is megismétlődik évek múltán. Egy most készült képre egy hatvan évvel ezelőttiben található meg a válasz. Így válik kerekké az, és teremtődik meg a kapcsolat, míg végül egyetlen kocka sem hiányzik.

Nagy Imola Borzos, 1998.

 

A projektemben régi privát fotókat (10x15cm-es üvegnegatív egészalakos gyerekportrék) kombináltam saját autonóm dokumentarista képeimmel. Az időben és témában eltérő képek egymás mellé helyezésével a fotográfiai nyelv a képi hatást hangsúlyozom. Az ábrázoltról elvonatkozott szemléléssel azonosságok fedezhetőek fel a képeken.

Fekete Zsolt, 1998.

Fekete Zsolt: Csepel, 1995.Fekete Zsolt: Vama Veche Románia, 1996.