Gábor Enikő

GÁBOR ENIKŐ: FÉNYFAKTÚRÁK

A természetelvű fotografálást alkalmazó festő, Gábor Enikő képalkotó metódusa, hogy a fotografálás aktusától először megfordítja, majd fordult folyamatának középső fázisában vissza, „klasszikus” állapotába tereli a festés folyamatát, ezáltal lesz a megszokott festői befejezés eredménye az elkészült fotó. A lefestés szándéka a fotografálással megvalósult, a fotó az ábrázolt perfekt kétdimenziós imitációja. Miközben a természet által inspirált festő munkája kezdetén nem-ábrázolásból épít vizuális imitációt, víziót formál, a fotó birtoklásával, a tökéletes ábrázolttal rendelkező festő lebont, elvesz, a tökéletest lerombolja. A teljes vagy részleges megszüntetés és ennek nem imitatív, pozitív festői jelenléte, a szelekció módszere, a jelentéktelen, a fölösleges kiiktatása, behelyettesítése nonfiguratív, emotív tartalmakkal, a jelentős, ily módon más, immár szubjektív kontextusban való bemutatása s e motívumok belső összetevőinek átértékelése egyszerre megszüntető, romboló és ugyanakkor újraépítő folyamat, mely az alkotás utolsó fázisában megszüli a metamorfózist, a festménnyel egylényegű, szubjektív fotográfiát.

Konkoly Gyula, 1998.

Gábor Enikő: Ramszesz, 1997.Gábor Enikő: Alak, 1997.Gábor Enikő: Árnyékok, 1998.Gábor Enikő: Az idő árnyai, 1998Gábor Enikő: Kom Ombo, 1998.