Kalmár Lajos

KALMÁR LAJOS

Egy expozíció. Nagyítás aztán. Mi is van még?
Az igazak álma. Vágott virágot, olajos halat szagolni hőségben, napokig.
Elhal a gyönyörérzet, a gyönyörérzet büdös a fejétől.
Hallal lakott csönd az egész tengermoraj.

Kalmár Lajos fényképei az ember legőszintébb, legmorgósabb pillanatairól szólnak.
Úgy, mint reggel, ahogy az ember felkel, ahogy nem beszél, és végignéz, ahogy kinyitnak egy konzervhalat a tévében. Kinyitom az ablakot.
Nem ficánkol, csillogtat, nem változik.

Ekkor érzi az eltakart részt, maga magát.
Ezen dolgozik. Ez jó.

Deák Botond, 1997.

ignl4275-macc81solat-2ignl4319-macc81solat-2ignl4335-macc81solat-2