Molnár Zoltán

MOLNÁR ZOLTÁN: TÖRÖKORSZÁG, SPANYOLORSZÁG, PORTUGÁLIA

Az emberi létezés vizuális lenyomatainak készítésével, fotográfiák létrehozásával értelmezem a környezetemet, a világot és a kort, amiben élek.
A fotográfia tette lehetővé számomra, hogy a Törökországban, Spanyolországban, Portugáliában élő embereket, családokat, közösségeket megismerjem. Őket, akik méltóságteljes emberként élik mindennapjaikat, őrzik hagyományaikat, ünnepeiket is. A fotóesszé célja, hogy értelmezhetővé tegye, a természet és az ember kapcsolatának jelentőségét. Továbbá, hogy megmutassa azokat az értékeket, amelyek minden emberben megvannak, de gyakran kénytelenek vagyunk elrejteni őket vagy elnyomják bennünk. Rákérdez arra, hogyan viselkedik korunk társadalma kulturális értékeivel, hagyományaival környezetével Európában, különböző vallási területeken.
Andalúziában, Spanyolországban máig a Semana Santa (Nagyhét, szó szerint Szent Hét) a legnagyobb ünnep. Sevillában közel száz vallási társulat vonul fel ilyenkor: az egész várost átszövik a körmenetek. A hordozószobrokat, melyeket ringató mozgással húsz ember cipel, beviszik a katedrálisba, majd vissza a negyedbe, ahonnan két-háromezer vezeklő társaságában útnak eredtek. Külső kerületek esetében ez kilenc órás utat jelent. Éjjel-nappal mindenki talpon van: figyelik és értékelik egymás körmeneteit az emberek. A néma körmenetek lenyűgöző hatásához a többszázezres közönség szereplése is hozzájárul: tapintani lehet a csendet, mely hirtelen beáll, amikor a sarkon befordul a várva várt hordozószobor. A közösségek tagjai által vállon körbehordozott, gyakran pompás ruhákkal és ékszerekkel feldíszített szoborcsoportok rendszerint Krisztus szenvedésének történetét (passió) mutatják be. Ezek a vallási közösségek (cofradia vagy fraternidad) az arabok végleges kiűzése után (XIII.század) a foglalkozások szerinti polgári egyesületekből, a céhekből jött létre. Az írásos emlékek szerint az első fraternitást Sevillában- szeplőtelen Szűz Máriáról elnevezve- 1340-ben alapították. A céhek, mint szűk zárt közösségek jobban ellenőrizhetők voltak az Egyház által és egy-egy ’saját’ védőszent kijelölésével, ünnepi rítus előírásával kordában lehetett tartani vallásos életüket. A Szent Inkvizíciónak az volt az érdeke, hogy a keresztényi alázatot és bűnbánatot erősítse az iszlámtól, tehát az eretnekségtől megfertőzött andalúzok lelkében. Ezért viselnek a felvonulások résztvevői csúcsos bűnbánati süveget és az Egyház követelte meg azt is, hogy az ember röstellje testét és rejtse azt leplek mögé. A körmenetek egy héten át az időtlenségbe ragadják a várost és a feltámadás örömhíre mélyen fölszántott szívekbe hullik.
A fény a fotográfia segítségével egy újabb perspektívát nyitott meg számomra Portugáliában, ráközelítve egy ember tekintetére, bemutatva a közösségen belül az egyén belső harmóniáját, békéjét a különböző életviszonyokban.
Úgy gondolom, Törökország különleges képződmény, mert nemcsak az élő népművészetében, természeti környezetében, városaiban, épületeiben, utcáiban, parkjaiban, szobraiban jellegzetes, hanem magában az időben is. Beékelődik az idő testébe, maga is idővé lesz: örök létezéssé.

Molnár Zoltán, 2000.

Molnár Zoltán: Aksaray, 2000.Molnár Zoltán: Demre, 2000.Molnár Zoltán: Göreme, 2000.Molnár Zoltán: Isztambul, 2000.Molnár Zoltán: Derinkuyu, 2000.Molnár Zoltán: Isztambul, 2000.Molnár Zoltán: Isztambul, 2000.Molnár Zoltán: Setenil, 2000.Molnár Zoltán: Sevilla, 2000.Molnár Zoltán: Setenil, 2000.Molnár Zoltán: Sevilla, 2000.Molnár Zoltán: Setenil, 2000.Molnár Zoltán: Setenil, 2000.Molnár Zoltán: Sevilla, 2000.Molnár Zoltán: Setenil, 2000.Molnár Zoltán: Setenil, 2000.Molnár Zoltán: Muxia, 2000.Molnár Zoltán: Liszabon, 2000.Molnár Zoltán: Szt. Vince fok, 2000.Molnár Zoltán: Liszabon, 2000.Molnár Zoltán: Liszabon, 2000.