Pecsics Mária

PECSICS MÁRIA: A TÁJ ELEMEI

A táj elemei egymásra írt történetek, vésett emlékek. Az önállóan létező natúrában leolvasható az emberiség múltja és jelene. A térbe beleíródott az idő, nemcsak a geológiai folyamatok által előidézett tektonikai mozgások ideje, de a földet benépesítő fajok – legfőképpen az ember – történetének ideje is e palettára íródott. Az ember újból és újból átalakítja környezetét attól függően, hogy miként szűkíti kapcsolatát az őt körülvevő világgal. Az átformált felületek képe mutatja azt a teret, mely ennek a kapcsolatnak a manifesztuma. A felületek átformálásában mutatkozik meg a tapasztalat és az emlékezet. A táj ezáltal mítoszok hordozója.

A táj az embernek és a természetnek nevezett harmónia legismertebb, legnyilvánvalóbb, mégis nehezen megfogható, megismerhető kapcsolata. Egyszerre szubjektív és objektív fogalom. És mivel legtöbbünk számára inkább megélhető, mint definiálható, ezért sokszor alkalmazott témája a művészi interpretációknak. A művészet gyakori tárgya a végső kérdés megválaszolása, a teremtés tökéletességének megértésére tett kísérlet. Ez a szépség és teljesség, melyet a természet alkotott kész volt már mielőtt megszületett és ott van minden észlelhetőben. Csak az összefüggések bonyolult szövetrendszeréből kibontva látható az ember számára.

Pecsics Mária, 2008.

Pecsics Mária: Cabo da Roca, (részlet a Táj elemei című sorozatból), Portugália, 2008.Pecsics Mária: Cím nélkül, (részlet a Táj elemei című sorozatból), 2008.Pecsics Mária: Cím nélkül, (részlet a Táj elemei című sorozatból), 2008.Pecsics Mária: Pilisvörösvár, (részlet a Táj elemei című sorozatból), 2008.