Szabó Sarolta

Szabó Sarolta: SZÁJSZINKRON
2004
Kép: Szabó Sarolta
Szöveg: Szabó Sarolta és Bánóczki Tibor aka Ilana Bonus

Szájszinkron 01.
Szeretlek, szeretlek, szeretlek, imádlak, szeretlek, kívánlak, szeretlek, imádlak, szeretlek, kívánlak. Szeretnék izzadni alattad… Minden este ez volt műsoron. Bárcsak a Holdon ébrednék, és…- gondolta, de ahelyett, hogy tovább ment volna a kráter felé - inkább elaludt…

Szájszinkron 02.
Apró eltérés, de látható, szögezte le magában. Másnap vett egy centimétert és azzal mérte le. A távolság, most már semmi kétség, csökken. Kezdetben kettő, később három, sőt a rosszabb napokon akár négy milliméterrel is. Eleinte próbált nem venni tudomást róla, a fotelt mindig visszatolta a helyére, de aztán rájött, ez fölösleges, mert másnap csak még közelebb került a képernyőhöz.
Napról napra idegesebb lett. Aztán egy szombat este elsírta magát. Mi lesz, ha túlságosan lecsökken a távolság? Ha a hangerő elviselhetetlen lesz, és a kép elvakítja majd a szemét? Válasz nem érkezett, és már nem is maradt ideje, hogy bevallja magának: titkon erre vágyott.

Szájszinkron 03.
Napestig képes volt a kezeit bámulni. Azt remélte, elkapja a pillanatot amikor a köröm megmozdul, és előre tör, ha csak egy millimétert is. De nem történt semmi. Lehetséges, hogy mindez akkor történik, ha nem figyel oda. Ettől szomorú lett. Talán már nem is ura a testének.

Szájszinkron 04.
A ködben állt, szemét a tájnak feszítette, írisze kitágult, majd összehúzódott. De mégsem látott semmit. Egy hete még csak képzelte, de tegnaptól teljesen bizonyossá vált, hogy valaki a háznál járkál. A nyomok az út melletti akácostól vezettek az ajtóig, de vissza soha. Különleges ajándék lenne, ha találkozna vele…
A februári hideg az arcába vágott, könnyeket csalva ki a szeméből. Letörölte, majd figyelte, hogyan fagy meg a csepp a kezén, aztán lepöccintette a jéggömböt.
 Zajt hallott, hátranézett. De csak a kutyák verekedtek az ajtó előtt. Körmeik az ismeretlen lábnyomát szántották.

Szájszinkron 05.
Lehajolt, izmait megfeszítette, hogy koncentrálni tudjon. Maga elé képzelte a bolygót, de csak egy gömbszerű forma jelent meg előtte.
Elégedetlen volt magával és a tudománnyal is…

Szájszinkron 07.
Ez lesz az utolsó, gondolta minduntalan, pedig dehogy, sok volt még hátra. Csakhogy elméje idővel megbomlott és a szavak jelentése a homályba veszett. Ez az utolsó, mondták neki, de ő már nem értette…

Szájszinkron 08.
Van tüzed?
A kérdés mögött fáradt szemek, kialvatlanul igézők, pőre bőr, festék nélkül, de így is elkenődött vonalak.
Pillanat múlik. Kérdés megint.
Éjszakát igéző illat mélyről. Inger és kín. Majd tenger.
 Újabb pillanat. Kérdés. Fáradt, unott.
 Akkor bazd meg!
A mondat mögött fáradt szemek, kínosan hazugak, csupasz kép, vágy nélkül, de így is jó.

Szájszinkron 10.
Egy pár kesztyű sugárzás ellen. Ruha – hőálló. Szemüveg – törhetetlen.
Bizonyosságot akart a védelméről. De a boltosok az utcában csak habogtak, és ahelyett, hogy megmondták volna az igazat, furcsán meresztgették a szemüket. Tudta mit gondolnak róla. Aznap már nem kapott semmit. 
Mi lesz, ha nem éli túl? Ha egyedül ő az, aki nem készült fel? Ki tudja, mikor és honnan jönnek? Bármikor csöngethetnek. Legalább jól nézzen ki.

Ilona Bonus, 2005.

Szabó Sarolta: Cím nélkül (részlet a Szájszinkron című sorozatból), 2004.Szabó Sarolta: Cím nélkül (részlet a Szájszinkron című sorozatból), 2004.Szabó Sarolta: Cím nélkül (részlet a Szájszinkron című sorozatból), 2004.Szabó Sarolta: Cím nélkül (részlet a Szájszinkron című sorozatból), 2004.Szabó Sarolta: Cím nélkül (részlet a Szájszinkron című sorozatból), 2004.Szabó Sarolta: Cím nélkül (részlet a Szájszinkron című sorozatból), 2004.Szabó Sarolta: Cím nélkül (részlet a Szájszinkron című sorozatból), 2004.Szabó Sarolta: Cím nélkül (részlet a Szájszinkron című sorozatból), 2004.