Wechter Ákos

WECHTER ÁKOS: VANITAS

CSONT ÉS MŰANYAG
Már régóta vége van. Mégis folytatjuk. Azért folytatnánk, mert még el sem kezdődött? És ha már elkezdődött volna, azt tudnánk?
Nem úgy vagyunk távol, ahogy „kellene”. Talán a mi hibánk, talán nem. Ha elkapnánk a megfelelő nézőpontot, még láthatnánk is. Mindenesetre, ha igen, akkor először: látni fogunk.
Hiábavalóság? Hiúság? Vagy csak hiány? Ha hiány, minek a hiánya?
Wechter Ákos nem fél egy halom jelképet egymás mellé „hazudni”. Mit akar ezzel? Annyira nem lehet naiv, hogy ne lenne tisztában az „utalásos utalás utalás-rendszerének” „korszerűtlenségével”. Feltételezzük, hogy nem naiv. Ebben az esetben a barokk csendéletek felidézője.
A jelkép-labirintusok bejáratainál: egy-egy koponya. Ez megnyugtató. Amiként a koponyának dőlt játékbaba is. Sokszoros tanácstalanság. Csont és műanyag.
Itt egy fotográfus tesz kísérletet arra, hogy a kép mögötti jelentésmezők csak részben lehessenek megfejthetők. Ennyiben, mint minden fontos kép, látni tanít. Amíg nem látunk: korszerűtlenek vagyunk. Egyelőre azok vagyunk. Viszont ha majd egyszer valami igen, akkor az: először: a látás.
Ezek a hamisított fotók úgynevezett életünk egészére kérdeznek rá. Tehát megint csak a szemléletmód a döntő. A technikát a digitális hókuszpókuszban benne rejlő festői lehetőség biztosítja. Az utalások utalásait az utalásokból összeállt néző fogja értelmezni. Sajnos. Mivel látásunk még mindig az értelmezésre épül. A látó és a látott kapcsolatát kellene gyökeresen megváltoztatnunk. Vagyis újra a „fából a vaskarikát…” meséje. Wechter mintha erre törekedne. Szerencsére valami negyed-mosoly-szerűséggel teszi ezt. Röhögve komoly. Talán azért, mert azt már tudja: ha egyáltalán valami, akkor az majd egyszer: a látás.

Barnás Ferenc, 2002.

Wechter Ákos: A Bádogember-sztori, 2002.Wechter Ákos: Jelenet öntözőkannával - Der Tod und das MÄdchen, 2002.Wechter Ákos: Mi is az, ami a mai otthonokat olyan különlegessé, igazán vonzóvá teszi? I/II., 2000.Wechter Ákos: Mi is az, ami a mai otthonokat olyan különlegessé, igazán vonzóvá teszi? II/II., 2000.Wechter Ákos: Cím nélkül (A látogató), 2000.Wechter Ákos: Feed Back, 1999.