Zana Krisztián

ZANA KRISZTIÁN: GARDEN OF EDEN

V.S. Naipaul szerint a Világváros egy önmagában való hely, ami egyben csomópont is egy hálózatban. Kulturális szerveződésként helyi és nemzetközi viszonyokban egyaránt részt vesz.

London, és a hozzá hasonló városok sorsa az állandó változás.  Ahhoz azonban, hogy a rendszerben domináns súllyal, karakteresen részt vehessen, először is át kellett alakulnia többé-kevésbé nemzeti jellegű városból a nagyvilág városává.

A kortárs társadalmakban az információ és az információval bíró formák fogyasztói cikké váltak, és a világvárosok jelentőségük nagy részét annak köszönhetik, hogy ezen árucikkek kulturális piacaként működnek. Ezen társadalmakban az információval bíró formákat néhány főbb szervező keret határozza meg. Ezek saját elveik, időbeli és térbeli jellemzőik, valamint a hatalomhoz és az élethez fűződő viszonyuk szerint tartják mozgásban a kultúra áramlását.
Az aktuális információhordozó kulturális fogyasztási cikkek folyamatosan változnak. A világvárosokból értesülünk a legújabb irányzatokról, a legújabb divatról.

Fotónovellám talaja a vázolt kulturális miliőbe beékelődő, álom mosta valóság. Történetem hősei, ebben a kulturális közegben a körém tömörülő barátaim. A történet pedig nem más, mint közös életünk, speciális élethelyzetünk, mely szép lassan beleszövődött a körülöttünk már évszázadok óta formálódó multikulturális társadalom organizmus óriásába. Véglegesen kibillentve életünket a tinédzserkor biztonságot ígérő, tisztán belátható életútjából. Ezáltal erőteljes drámai hatást gyakorol jó néhányunk lelki életére, ami által mi is egy kicsit elveszítjük egzisztenciális büszkeségünket.

A Londonban eddig eltöltött idő alatt szövődött barátságok az erőforrásaim, akikkel együttműködve juthatok legmélyebbre vizsgálódásomban. Miközben ők szép lassan átalakulva a segítő szerepből a munka részalkotóivá váltak, elfogadva katalizáló jelenlétemet.

Nem hiszek abban, hogy a fénykép pontos dokumentuma a kézzel kitapintható realitásnak. Ezek a képek analógiái a szuverén elmém szerint megélt, a tudatomban körvonalazódott világnak. „A világ túl bonyolult, túlságosan kézzelfoghatatlan ahhoz, hogy rögzítsük azt egy fotográfián. A kép meg kell hogy teremtse saját világát, remélhetően analógiát hordozva magában a valósággal, de semmiféleképpen sem a tükre annak.” -Philip-Lorca di Corcia

Tapasztalatom szerint, ha az ember kamerával van jelen, mindig generálja, csak képletesen dokumentálhatja a szituációt. Így a kép, a „dokumentáción” keresztül annak valós objektumát mutatja egy más, talán még nem teljesen csalfa fényben. Fotográfiáimmal vágyam, hogy megőrizzem az emberek életének az érzékiségét, felruházva őket furcsasággal és szépséggel, ahogyan csakis én látom őket.

Zana Krisztián, 2004.

Zana Krisztián: Garden of Eden - No.7, 2004.Zana Krisztián: Garden of Eden - No.8, 2004.Zana Krisztián: Garden of Eden - No.2, 2004.Zana Krisztián: Garden of Eden - No.1, 2004.Zana Krisztián: Garden of Eden - No.5, 2004.Zana Krisztián: Garden of Eden - No.4, 2004.Zana Krisztián: Garden of Eden - No.6, 2004.