VANCSÓ ZOLTÁN: ZARÁNDOKOK – A LELKIISMERET ORGAZMUSA 

“Részt vettem az oberammergaui Passión. Jézus és a hatóságok konfliktusában a közönség, könnyezve, nyilvánvalóan Jézus pártján áll. Hiába igyekeztem, hogy én is a pártját fogjam, egyedül éreztem magam. Mi történt? Egy olyan perben találtam magam, amelyben a vád érvei az igazukkal leptek meg. Mi több, Ajanás és Kajafás a józan értelmet testesítették meg a szememben. Becsületes eljárásban érdeklődést mutattak az eléjük kerülő eset iránt. Talán csak azt kérték, hogy győzzék meg őket. Osztottam elkeseredettségüket a vádlott bizonytalan válaszai hallatán. Minden szempontból kifogástalanul, nem használtak fel egyetlen ravasz teológiai vagy jogi érvet sem: tökéletes volt a kihallgatás. Becsületességük megnyerő volt: az ő pártjukra álltam és Júdásnak adtam igazat, megvetve lelkiismeret-furdalásait.
Innentől fogva a konfliktus végkimenetele nem érdekelt tovább. És amikor elhagytam a termet, arra gondoltam, a közönség egy kétezer éves félreértést hosszabbít meg könnyeivel.”

Füst Milán: A mester én vagyok – Egy doktorkisasszony naplójegyzetei, 1932. (részlet)

///

ZOLTÁN VANCSÓ: THE ORGASM OF REMORSE 

“I took part in the Oberammergau Passion. In the conflict between Jesus and the authorities, the audience, weeping, evidently took Jesus’ side. Though I tried hard to take his side too, I felt alone. What happened? I found myself in a trial where the arguments of the accusation surprised me with their validity. Moreover, Annas and Caiaphas embodied sober reason in my eyes. In these lawful proceedings, they exhibited concern with regards to the case
before them. Perhaps all they wished for was to be convinced. I shared their exasperation upon hearing the uncertain answers of the accused. From any perspective, irreproachably, they did not employ any cunning theological or legal subterfuge: the interrogation was flawless. Their honesty was disarming: I took their side and gave Judas my approval, abhorring his pangs of remorse.
Henceforth, the result of the conflict no longer interested me. And when I left the hall, I thought: the audience just extended a two-thousand year-old misunderstanding with their tears.”

Milán Füst, 1932.

 

Az alkotó elérhetősége / Artist’s contact information:
www.zoltan.pictures