ALPERN BERNADETT: USED STONES
Az elmúlt fél évben utazásaim során összesen 23 városban jártam.
Az előző projekt keretei között már dokumentáltam Budapesten, Kecskeméten, Békéscsabán és Szlovákiában közel a magyarországi határhoz kettő, Kolozsváron három zsinagógát, míg Békésen, Szegeden, Szabadkán, Sárbogárdon, Albertirsán, Baján, Szászrégenen, Dicsőszentmártonon, Szentesen és Sopronban egyet-egyet.
A sorozat új helyszínei: Nagyvárad és Gyöngyös neológ illetve egykori ortodox zsinagógája, Dombóvár, Győr, Esztergom, Párkány, Apótság, Berettyóújfalu, Cegléd, Győr, Hajdúböszörmény, Kőszeg, Kővágóörs, Mátészalka, Mezőcsát, Nagykanizsa, Szigetvár, Szombathely, Tapolca, Balatonfüred, Tata, illetve Szabadkára és Szegedre ismét ellátogattam új képet készíteni.
Több magyar és határon túli zsinagógát fényképeztem összesen 37 városban. Ahol még áll a zsinagóga, ott felhasználása változik. Budapesten kívül nagyon kevés rendeltetésszerűen használt zsinagógát találni. Az országban, ahol még áll, ott a felhasználása változik és én is ez alapján kategorizáltam fotósorozatom elemeit. Utazásaim alatt fotóztam sportlétesítményeket (vívóterem, ping-pong, box, dzsudo, fitnesz terem), kulturális célokra használt épületeket (könyvtár, szín-ház, mozi, könyvesbolt, múzeum), romos, felújításra várókat, olyanokat, melyek ma egy másik vallás szent helyei, közhasznú és/vagy oktatási intézményeket, szórakoztatási és kereskedelmi pontokat és magántulajdonban lévőket.
Magyarországra legjobban a felújításra váró, romos épületek a jellemzőek, a második helyen szerencsére a kulturális célokat kell említenem. A legtöbb művelődési házzá vagy könyvtárrá vált. Ebből a példából is van rosszabb eset, mikor az épület teljes átalakításon esett át és csak néhány apró jel, olykor egy plakett emlékezik a múltra, ilyen például a szigetvári zsinagóga is. Ellenpéldaként a bajai könyvtárat emelném ki, ahol tökéletesen renoválták a régi freskókat és szinte bármikor vissza lehetne alakítani zsinagógává ha úgy adódna. Pozitív példaként fontos még a Mezőcsáti Művelődési Központ, ahol a polgármester és Dr. Csernyák László munkája végett a zsinagóga borzalmas állapotból a rekonstrukció után múzeumként működik egy állandó kiállítással, míg a férfi karzaton koncerteket és előadásokat tartanak.
Apótságon a szintén felújításra váró épületben az egykori zsinagóga a faluháza címet viseli, és rendszeresen kulturális eseményeket tartanak, illetve az egykori női karzaton régen könyvtár, ma főleg raktár működik. Jelenleg itt is a helyi zsidóságra emlékeznek egy kiállítás keretében éppúgy, mint jelenleg Bonyhádon, ahol sajnos több éve kihasználatlanul áll a zsinagóga, funkció nélkül, renoválásra várva. A helyi zsidóság története mellett részletes tárlatvezetést kaptam egy kedves helyi úrtól, aki megmutatta az egykori zsidó negyedet, sok érdekes történettel fűszerezve az egykori boltokról, épületekről és a helyiek történetéről.
Cegléden már ennél jóval nehezebben ment a zsinagóga megtalálása. Sajnos szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy a lakosok nem ismerik a zsinagógát, mint kifejezést. Ha a zsidók egykori templomát kerestem úgy már derengett valami, de nem tudták, hogy melyik épület lehet az. Végül, ha a Vasas Sport Egyesület épülete felől kérdeztem, mindenki a segítségemre volt. Cegléden már a húszas években megindult az antiszemitizmus és rohamosan fogyott a zsidó lakosság. Ennek ellenére is az egykori 1200 fős közösségből 670 főt deportáltak, és csupán 130-an tértek vissza. Többségük később elvándorolt Izraelbe vagy Amerikába. A ma sportcsarnokként működő épület még mindig nagyon impozáns, bár belül teljesen átalakították 1984-ben. Fent ping-pong, lent dzsúdó edzéseket tartanak, a jobb oldali szárnyban pedig boksz edzőterem működik. Dombóváron szinte senki sem tudja, merre van a zsinagóga. Sok évi Kaposvárra utazgatásaim alatt én sem figyeltem fel rá, hogy hetente kétszer haladtam el mellette vonattal. Az 1885-ben historizáló stílusban épült, napjainkra rossz állapotba került zsinagóga 2008-ban lett Dombóvár tulajdona. Régen az ÁFÉSZ épülete volt, majd raktár, jelenleg romos állapotban várja a felújítást. A város művelődési házat szeretne belőle kialakítani, szeretnék visszaintegrálni az egykori zsidó negyedet, ami ma egy igencsak kihalt városrész Dombóváron.
A gyöngyösi nagy zsinagóga üresen áll, felújításra vár, néha koncerteket rendeznek benne, míg a mellette lévő egykori ortodox zsinagóga ma a helyi TV állomásnak ad otthont. Kívül őrzi régi formáját, a belső tereket itt is a felismerhetetlenségig átalakították. A kőszegi zsinagóga sokáig magántulajdonban volt, 30 millió forintnyi jelzálog állt rajta, míg idén a város végre visszavásárolta. A kőszegi zsinagóga épületének felújítása - a szabadkai, a debreceni, a nagyváradi és a pesti Rumbach Sebestyén utcai zsinagógával együtt - a holokauszt 70. évfordulóján a zsidó kulturális örökség megóvásának kiemelt kormányzati programja. Szekszárdon a zsinagóga 1896-ban épült, Hans Petschnig grazi műegyetemi tanár tervei szerint. Az épület homlokzatai ma is eredeti szépségükben láthatók. A belsőben azonban csak az egykori tórafülkét rejtő szentély maradt meg eredetiben, amibe egy orgonát építettek be. Az épület ma a Művészetek Házaként nívós kiállításaival és rendezvényeivel a város kulturális életében meghatározó szerepet tölt be.
A mátészalkaiak nagyon jól tudják, hogy hol a zsinagóga, és büszkék rá. Kívül gyönyörűen fel van újítva, a belső terek felújítását a következő évekre tervezik. Zsidó áldozataik nevét mártírtábla őrzi, illetve az első világháborúban elhunyt zsidó katonák névsorát is külön márványtábla jelzi. A város büszkesége Bernard Schwartz, művésznevén Tony Curtis, akinek édes-apja Mátészalkán született, majd először Londonba, majd New Yorkba emigrált. A híres hollywoodi színész többször is járt Mátészalkán, a helyiek a mai napig emlegetik amikor 1985-ben először érkezett a városba és lovaskocsin vonult végig azon. Bár az angol wikipédián csupán annyi áll Mátészalkáról, hogy Tony Curtis apjának szülővárosa, de valójában van még egy érdekessége. 1888-ban Magyarországon először (New Yorkkal egy időben), Mátészalkán használtak elektromos világítást, Szalkai (Schwarz) Pál házában.
A magyarországi körutazás majdhogynem érdekesebbnek bizonyult, mint az európai. Az emberek kivétel nélkül mindenhol segítőkészek voltak, és az elhagyott épületek esetében örültek az érdeklődésnek. Az épület kulcsát őrző embert kisebb nagyobb sikerrel szinte mindenhol megtaláltam. Az emberek készségesen meséltek nekem városukról, történetükről, az egykor ott élő zsidóság történetéről, a jelenükről. Külön kiemelném Mezőcsátot, ahol már a város weblapján a "kultúra" címszó alatt külön fejezetet szenteltek a mezőcsáti zsidóság múltjának. A város a zsinagóga megmentéséért alapítványt hozott létre, végül egy uniós támogatásnak köszönhetően sikerült felújítani az épületet, ahol régi fényképek alapján az eredeti kinézetét állították vissza. Más élmények fogadtak egy, a hatvanas évek közepén könyvtárrá alakított zsinagógában, a lecsupaszított épület és befalazott boltívek mögött egy rendkívül kedves könyvtáros fiú fogadott, aki készségesen számolt be a helyi zsidóság történetéről és egy áruló rabbiról, aki a nácik kezére játszotta társait. Később a fotózás után visszatértem az irodájába. Sajnos kérdés nélkül léptem be a szobájába, ahol különböző náci jelképek voltak a falon és az asztalon. Mindketten zavarban voltunk. Pár perc kínos csend után megköszöntem a segítséget és távoztam.
Alpern Bernadett, 2014.
///
BERNADETT ALPERN: USED STONES
Across Central and Eastern Europe stand the shells of synagogues.
Sometimes grand, sometimes modest and functional building that served their communities. Sometimes deserted, but often used for different purposes. Among them we found a concert hall, a museum, a memorial to the Serbian army, a furniture shop, an Olympic training centre and even dry cleaner. The tenants are usually grateful and appreciative of their architectural quality.
Bernadett Alpern, 2014.
Az alkotó elérhetősége / Artist's contact information:
http://bernadettalpern.tumblr.com/
alpern.bernadett[at]gmail[dot]com
