BÁCSI RÓBERT LÁSZLÓ: AZ ÖRMÉNY KARABAH
Ha elnemismert országba megy az ember érdemes arra figyelni, hogy nincs roaming. Ezt leszámítva egy elnemismert ország is olyan, mint egy elismert, csak nem hívják meg az olimpiára, a férfi lakosság fele fegyverben van, a kereskedelem kicsit nehézkes, turisták nincsenek. De vannak határok elnemismert határőrökkel, hivatalok elnemismert pecsétekkel, kormányok elnemismert miniszterekkel.
A túlnyomórészt örmények lakta kaukázusi terület a Szovjetunió széthullásakor mondta ki Azerbajdzsántól való elszakadását, igaz, ezt a világ államai nem ismerik el. A kezdeti éveket gazdasági válság jellemezte, és nyílt háború tört ki Azerbajdzsán és Hegyi-Karabah örmény lakossága között. Azerbajdzsánban azt állítják, Örményország – jogellenesen – megszállta a 140 ezres lélekszámú területet. Az elszakadás miatt kirobbant háborúban eddig 35 ezren haltak meg.
A két szomszédos ország hivatalosan ma is háborúban áll, ugyanis Örményország a mai napig igényt tart az Azerbajdzsán területén lévő, többségében örmények lakta Hegyi-Karabah tartományra.
Az örmény holokauszt és az Azerbajdzsánnal vívott háború hatásai mind a mai napig érződnek a mindennapi életükön. Az embereket mindenütt körülveszik elhunyt családtagjaik emlékei. A falakon a régi fotók, az arcokon a szomorúság tükröződik. Még mindig sok háztartás természetes része a fegyver. Sok esetben a nagyszülők nevelik az unokákat, mert szüleik odavesztek a háborúban.
Munkámmal szeretném még közelebbről bemutatni ennek az „országnak” azt a hangulatát, amely lassan fejlődik, ahol a családok a múlt emlékei miatt nehezen tudnak továbblépni.
Bácsi Róbert László, 2011.
///
RÓBERT LÁSZLÓ BÁCSI: NAGORNO-KARABAH
This area in the Caucasus, inhabited mostly by Armenians, declared its independence from Azerbaijan at the time of the collapse of the Soviet Union. The following years were characterised by economic crisis, then an open war broke out between Azerbaijan and the Armenian population of Nagorno-Karabah, in which thirty-five thousand people died. The two neighbouring countries are still at war officially, since to this day Azerbaijan claims the province of Nagorno-Karabah, inhabited mostly by Armenians, as their own territory. The aftermath of this war, together with that of the Armenian Holocaust, can still be felt in the everyday life of the people, the new conflict reopened the old wounds. The walls are hung with old photos, the faces reflect sorrow. Weapons are common in many households. Many a times grandparents bring up their grandchildren because part of the generations between them, which are supposed to play a pivotal role in the society, have perished in the war. This situation is worsened and maintained by the fact that there are boundaries between these territories, with unofficial border guards, unofficial stamps, governments and ministers.
Róbert László Bácsi, 2011.
Az alkotó elérhetősége / Artist's contact information:
www.robertbacsi.com
