FEKETE ANDRÁS: KRÍM-FÉLSZIGET
Az, hogy én fényképezek, a véletlen műve, de az elmúlt öt év során megtanultam értékelni ezt a véletlenT, és most úgy tűnik, ez az egyik legvalósabb dolog, ami velem történt. Eleinte csak le akartam fényképezni helyeket, embereket, most már azon gondolkodom, mit hogyan mutassak meg, vagyis az objektív látószöge, a záridő és a térszelet megválasztása által milyen állást foglaljak el a tényekkel szemben. A fotó számomra egy gondolkodásmód és létrehozójaként egy folytonos tapasztalási útnak élem meg. Utazom és az utcákat járom, figyelem az embereket, ráhangolódok a környezetre és keresem a kiemelt pillanatokat, melyben az expozíció renddé egyesíti a külső világ forgatagát. Minden szituáció más, mindegyik kép egy újabb rácsodálkozás az élet nap mint nap újat adó látványvilágára, ez a kimeríthetetlen változatosság, ami érdekel, ami cselekvésre késztet.
Fekete András, 2002.
///
ANDRÁS FEKETE: CRIMEA
I'm a photographer purely by chance, but it's something that I have learnt to appreciate in the last five years and now it seems it's one of the most real things in my life. First I just wanted to toke photographs of places, people, now I keep thinking how l should show things, what viewpoint I should choose in relation with different things by choosing the visual angle of the objective, shutter speed and the slice of space. For me, photography is a way of thinking and through creating photographs I perceive a journey of experience. I travel, walk in the streets, watch people, try to get in tune with the environment and look for special moments in which exposition creates order in the commotion of the world. Every situation is different, every picture is a new astonishment at the sights of life offering something new every day. This abundant diversity is what I am interested in, that makes me take photographs.
András, Fekete 2002.
