HAJDÚ JÓZSEF: IPARI TÁJ
Realitásképünket meghatározó alkotásaink mindig funkciókkal, formákkal és szimbólumokkal terheltek, legyen az málladozó, díszes gyárépület, külszíni bányafejtés nyoma vagy egy sokat használt teáscsésze. Hajdú József az életre kelt kiürülést és leromlást, a művi és a természetesen magatehetetlen egyensúlyát, holtpontját ragadja meg fényképein. Azt a helyzetet, amikor az említett kreátumok „elindulnak”, hogy puszta anyaggá, névtelen erővé váljanak ismét, bár még nem szűntek meg az emberi szellem nyilvánvaló jelei lenni. Az is/sem elbizonytalanító anakróniájába íródik állapotuk. Ez az idő és fényképszemlélet alapvetően nem reprezentatív, nem epikus, ellenben meditációra késztető és megfontoltan filozofáló, amely kilép az elgondolás szokásos, lineáris rendszereiből és egy többértelmű, építő időirány nélküli képet hoz létre.
Szűcs Károly, 1996.
A fenti cím egy olyan elképzelt könyvet, fényképalbumot takar, amely Budapest legszebb és legérdekesebb ipari épületeiből mutatna be egy válogatást mintegy 60-80 képben. A képanyag körülbelül felét a Budapest Galéria rendezésében 1994 őszén "Ipari táj" címmel megnyílt (Lugosi Lugó Lászlóval közös) kiállítás általam készített anyaga adná, míg másik felét az azóta készült újabb felvételeim. 1990-ben, a változások idején kezdtem el gyárépületeket fényképezni, s közülük jó néhányat rövidesen lebontottak. A felvételek nagy műgonddal, többnyire síkfilmre készültek, Budapest egész területén. A tervezett fényképalbumot egy általános bevezető (előszó) és a bemutatott gyárépületek rövid ismertetése (elnevezése(i), helyrajzi adatai, az építés éve, az építész neve) tenné teljessé. Az album külső mérete az "Az én Budapestem" sorozat gerincméretéhez igazodva 23,5x23,5 cm, míg az egyes képek mérete ~13x18 cm.
Hajdú József, 1997.
///
JÓZSEF HAJDÚ: INDUSTRIAL LANDSCAPE
Our works of art, which define our sense of reality, are always burdened with functions, forms and symbols, let it be a crumbling, decorated factory building, trace of an outcrop mining or a frequently used tea-cup. József Hajdú captures the reviving deflation and decay, the helpless balance and dead point of artificial and natural in his photos.He catches the situation when the above-mentioned creatures"start moving" in order to turn back again, to become again rare material, unknown force, though the obvious signs of human spirit have not ceased yet. This view of time and photo is basically not representative, non-epic but makes us meditate and philosophize prudently, which crosses the border of the linear system of regular thinking and this way creates a timeless picture having various meanings.
Károly Szűcs, 1996.
Az alkotó elérhetősége / Artist's contact information:
hajdujozsef@chello.hu
