KALMÁR LAJOS: SZÁLIRÁNY
Egy expozíció. Nagyítás aztán. Mi is van még?
Az igazak álma. Vágott virágot, olajos halat szagolni hőségben, napokig.
Elhal a gyönyörérzet, a gyönyörérzet büdös a fejétől.
Hallal lakott csönd az egész tengermoraj.
Kalmár Lajos fényképei az ember legőszintébb, legmorgósabb pillanatairól szólnak.
Úgy, mint reggel, ahogy az ember felkel, ahogy nem beszél, és végignéz, ahogy kinyitnak egy konzervhalat a tévében. Kinyitom az ablakot.
Nem ficánkol, csillogtat, nem változik.
Ekkor érzi az eltakart részt, maga magát.
Ezen dolgozik. Ez jó.
Deák Botond, 1997.
///
LAJOS KALMÁR: GRAIN
An exposition. Then a blow-up. What else?
The dream of the just men. To smell cut flowers, oily fish in the heat for days.
Pleasure dies, pleasure is rotten from the head.
The boom of the sea is the silence of fishes.
Lajos Kalmar's photographs are about the most sincere, the most grumbling moments of man.
Just like in the morning when man gets up, does not speak, but watches the TV how they open a canned fish. I open the window.
It does not flounder, sparkles, does not change.
This is the moment when he feels the hidden part, he himself.
He works on it. And it is good.
Botond Deák, 1997.
Az alkotó elérhetősége / Artist's contact information:
19670930t@gmail.com
