MAGYAR ÁDÁM: VÁROSI ÁTJÁRÓK
Magyar Ádám (1972) az elmúlt években urbánus terekbe - taxikba, szobákba, várókba, liftekbe - zárt városi emberek ábrázolásával kísérletezett. Lényegében gyűjteményeket készít azonos szituációban lévő emberekről, akiket különböző helyszíneken, de szigorúan azonos perspektívát alkalmazva fényképez le. Ezzel a megközelítéssel arra törekszik, hogy megszüntesse a közvetlen környezet – mint hordozó – differenciáló erejét, és feltegye a kérdést, hogy többek vagyunk-e mint egy ember az utcán.
Városi átjárók című munkájához egyedi kamerát épített, mely lehetővé teszi a számára, hogy a fotográfiában szokatlan és különös módon kísérletezzen az idő fogalmával. Ezzel az eszközzel utcán sétáló embereket szkennel, véget nem érő emberfolyamot hozva létre egy csíkokra és sávokra bomló statikus világban. A képeken nincs perspektíva. A tér maga az idő lesz, hiszen a kép jobb oldala korábban történt mint a bal.
Magyar Ádám, 2008.
///
ÁDÁM MAGYAR: URBAN FLOW
Adam Magyar (1972) has been experimenting with the portrayal of urban people confired in urban spaces, such as taxis, rooms, waiting rooms and elevators. Essentially, Magyar creates collections of people in identical situations by photographing them in different locations but applying a strictly identical perspective. With this approach, he strives to eliminate the differentiating power of the immediate surroundings as a vehicle, and ask whether we are more than a person in the street.
For his work, entitled Urban Flow, he has built a unique camera to enable experimentation with the notion of time in a way being unusual and distinctive in photography. With this device, Magyar scans people walking in the street, thus creating an endless flow of people in a static world broken up into narrow and wide stripes. The photos lack perspective. Space turns into time itself, meaning that the “right” side of the image happened earlier than the “left”.
Magyar Ádám, 2008.
