NAGY TAMÁS: KÉPESLAPOK A.-NAK
Nagy Tamás képeinek helyszíne minden esetben szimbolikusnak, melankolikusnak, vagy metafizikusnak hat. Elhagyott parkokat, néhány objektumot mutató tájrészleteket látunk, aminek elrendezése is feltűnő. Munkáit beavatkozások jellemzik. Ezek egyike az expozíció pillanatát, a másik pedig a nagyítás folyamatát határozza meg.
A kisfilmre készült képek hangulatukat szubjektív módosítás révén nyerik el. A fotós a lencse elé betakaró keze miatt a kompozíciók egy része nem látható, épp az a része, ami pontos meghatározást adna a felvételek helyszínének karakteréről. A fotográfus itt művészi pozícióját érzékelteti és valósághoz való egyéni viszonyát hangsúlyozza munkamódszerével. E kompozíciós eljárással a látható egészíti ki a láthatatlan, illetve a láthatatlan a láthatót.
Képének egyik kulcsa e gesztusban kereshető. Hozzátételének másik helyzete a nagyítás fázisa, amikor Nagy Tamás egy adalékanyaggal átszínezi a fekete fehér nagyításokat. Ettől a képek festői árnyalatot kapnak és valószínűtlenségük fokozódik.
A két módosító eljárás jelenti műveinek egyéni, felismerhető karakterét. A néző olyan világgal szembesül, ami a valóságtól elrugaszkodottnak, szinte elrendezettnek hat. A művész munkamódszerében e kettősség elérése, a létező helyzetek bizonytalanná tétele meghatározó: így olyan eredményhez jut, ami a valóság képét a művészet szabad képességének játékterére vezeti.
Petrányi Zsolt, 2003.
///
TAMÁS NAGY: POSTCARDS TO A.
The scenes of each photograph taken by Tamás Nagy seem like symbols, melancholy or metaphysics. Abandoned parks, landscapes with few objects arranged in a spectacular way can be seen in his photographs. Intervention is a characteristic feature of his work. Invention determines the moment of exposition as well as the process of enlargement.
The atmosphere of the pictures taken on narrow film is gained by subjective modification. The two alteration methods convey the individual, recognisable character of his photographs. The viewer faces a world that seems to be pushed off reality, almost pre-arranged. Reaching this duality, turning real situations into obscurity is determining in the artist's method: it results in images of reality being led into the playground of free visuals of art.
The key to his pictures is to be found in this gesture. The other part of intervention takes place during the process of enlargement, when Tamás Nagy uses an additive to colour black and white enlargements. It gives the pictures a shade of paintings and intensifies its improbability.
The two alteration methods convey the individual, recognisable character of his photographs. The viewer faces a world that seems to be pushed off reality, almost pre-arranged. Reaching this duality, turning real situations into obscurity is determining int he artist’s method: it results in images of reality being led into the playground of free visuals of art.
Zsolt Petrányi, 2003.
Az alkotó elérhetősége / Artist's contact information:
nxgytxmxs@gmail.com
