SIMON MÁRK: LACUS PELSO – SEKÉLY TÓ
A tó, ahonnan tovább lehet menni, ahol meg lehet pihenni, kiengedni, elmerülni. Melyhez odafutnak az utak, de ő megakasztja a vándorlást, és próbatételre készteti az utazót. Van történelme: az ókori rómaiaknak pelso-i villasor, a középkori magyaroknak mocsár- és végvárrendszer, az újkori kelet-németeknek a szabadság Plattensee-je, nekünk meg a Magyar Tenger, ahol jó a lángos és sorsszerű a szakszervezeti üdülés.
A Balaton több ennél: maga a távolság, a messzeség, a tekintet végtelen kóborlása. Egyszerre véges és végtelen, pillanatnyi és örök. Benne van a házak kövében, a fürdőzők mozdulatában, formálja szavainkat, szokásainkat, dalainkat. Egy velünk.
Simon Márk, 2011.
///
MÁRK SIMON: LACUS PELSO – SHALLOW LAKE
The lake from where you can go on, where you can rest, let the stream off, immerse. It attracts the traveller, but it also lets them take a break and poses a challenge. It has a history: for the ancient Romans, the Pelso rows of villas; for medieval Hungarians the system of marsh castles and strongholds; for the moderns East-Germans the Plattense of freedom; and for us, the Hungarian Sea, where langosh tastes good and union holidays are inevitable. Lake Balaton is all this and more: distance, remoteness, the infinite wandering of the gaze. It is at once finite and infinite, momentary and eternal. It is there in the stones of the houses, in the movements of bathers, it shapes our words, our customs, our songs. It is primordial element, a loch, och aye an eye, a mirror of the sky, the mirrors of the soul, or the sea inside? These are the questions to which I am seeking the answer.
Márk Simon, 2011.
