TÓTH SZILVIA: ENERGIÁK
Képregényes fényinstalláció
A város utcáin haladva szemem fürkészi a homlokzatokon megbújó furcsa alakokat, formákat, szimbólumokat, közben kedvemet lelem az emberek szemébe nézve gondolkodni a létezésen.
15 éves koromban kezdtem el fotózni komolyabban, a képeket arra használtam, hogy megértsem a világban fellelhető összefüggéseket. Látásmódom ez idő alatt folyamatosan változott, kezdetben a város külsődleges létformái és jelei érdekeltek, ahogy azonban ezeket kutattam, egyre inkább építőik és lakóik, az emberek és saját sorsom kérdései, összefüggései kezdtek el foglalkoztatni.
30 éve létezem. Budapest az én városom. Itt születtem, itt nőttem fel és itt találkoztam első barátaimmal. Többször magam mögött hagytam, hogy más városokkal, tájakkal összehasonlítva lássam, mitől különleges és hogyan kellene változtatni, hogy ez a számomra fontos pont egy élhető, barátságos hellyé alakuljon. A külső és belső világom megfigyelése örömforrásom.
A földet hullámszerű mozgással hálózzák be: az ellentétek, vonzások és taszítások, boldogság-szomorúság, szeretet-gyűlölet, egészség-betegség, születés-halál. Mi magunk is hullámokból állunk, mint ahogy minden körülöttünk. Folyamatosan változik hangulatunk, hullámoznak érzéseink. Utazásaim során néha furcsa, irracionális jeleket kaptam a külvilágból és belsőmből, melyek egy része jelenleg is puzzle módjára van összekuszálódva, próbálom megérteni az összefüggéseket. Ezekből a jelekből a mai napig próbálom összerakni, mi a világ, ki vagyok én és miért is vagyunk ezen a világon.
A történetek elmeséléséhez a képregény elemeit egy panorámával alakítom, ahol a fázisok határai elmosódnak, egyik szereplőből, vagy szituációból áramolva a másikba, melyeket élő és folytonosan pulzáló fénysugarak kötnek össze. A fotók mögött meghúzódó szivárványszínű fénycsíkok az energiák megnyilvánulásai, melyek össze is kötnek, ugyanakkor el is különítenek egyes részleteket egymástól, a vonalak mentén haladva olvashatjuk szemünkkel a történetet szavak nélkül, gépi szimbólumok nyelvén.
Tóth Szilvia, 2006.
A képek forrása a Pécsi József Fotóművészeti Ösztöndíj beszámoló kiállításának 2007. évi katalógusa.
///
SZILVIA TÓTH: ENERGIES
Light Installation with Comic Strip
Going down the street, I scan the funny figures and curious forms and symbols of the urban facades, and I entertain myself by thinking about existence while looking people in their eyes.
I started serious photography in the age 15, and I used my pictures to grasp connections hidden to my naked eye. My attention has been shifting since then, gradually from the exterior life forms and signs of the city to those who built them, then the people living in it, people in general and eventually the connections and questions of my own life and destiny.
It has been thirty years since I exist. Budapest is my city. I was born and raised here, that’s where I met my first friends. More than once, I left it to compare with other cities and lands, to see why it is special, and what should be done to make it a liveable, friendly place. I relish in observing my internal and external world.
Earth is netted by the wave-like motions of contradictions; attraction and repulsion, happiness and sadness, love and hate, health and illness, birth and death. we all consists of waves, just like everything around us. Our attitude is constantly changing; our emotions come and go. During my travels, I received some strange, irrational signs from the world, and from the realm within, part of which still lies scattered as an unfinished puzzle, waiting to be finished till this day. I cling to these sings to work on the answers for the most difficult of my questions: what is the world, who am I, and why are we here? To tell my stories, I lay the elements of a comic out into a panorama, which makes the borders of episodes blur, characters and situations flow from one to the other, connected by living, pulsating shafts of light. The lines of light appearing from behind the photographs are the embodiments of energies that connect and disconnect certain parts from each other. We can read the story on the language of symbolic images by following these lines.
Szilvia Tóth, 2006.
Image source: catalog of József Pécsi Photography Grant 2007.
