ZANA KRISZTIÁN: GARDEN OF EDEN
V.S. Naipaul szerint a Világváros egy önmagában való hely, ami egyben csomópont is egy hálózatban. Kulturális szerveződésként helyi és nemzetközi viszonyokban egyaránt részt vesz.
London, és a hozzá hasonló városok sorsa az állandó változás. Ahhoz azonban, hogy a rendszerben domináns súllyal, karakteresen részt vehessen, először is át kellett alakulnia többé-kevésbé nemzeti jellegű városból a nagyvilág városává.
A kortárs társadalmakban az információ és az információval bíró formák fogyasztói cikké váltak, és a világvárosok jelentőségük nagy részét annak köszönhetik, hogy ezen árucikkek kulturális piacaként működnek. Ezen társadalmakban az információval bíró formákat néhány főbb szervező keret határozza meg. Ezek saját elveik, időbeli és térbeli jellemzőik, valamint a hatalomhoz és az élethez fűződő viszonyuk szerint tartják mozgásban a kultúra áramlását. Az aktuális információhordozó kulturális fogyasztási cikkek folyamatosan változnak. A világvárosokból értesülünk a legújabb irányzatokról, a legújabb divatról.
Fotónovellám talaja a vázolt kulturális miliőbe beékelődő, álom mosta valóság. Történetem hősei, ebben a kulturális közegben a körém tömörülő barátaim. A történet pedig nem más, mint közös életünk, speciális élethelyzetünk, mely szép lassan beleszövődött a körülöttünk már évszázadok óta formálódó multikulturális társadalom organizmus óriásába. Véglegesen kibillentve életünket a tinédzserkor biztonságot ígérő, tisztán belátható életútjából. Ezáltal erőteljes drámai hatást gyakorol jó néhányunk lelki életére, ami által mi is egy kicsit elveszítjük egzisztenciális büszkeségünket.
A Londonban eddig eltöltött idő alatt szövődött barátságok az erőforrásaim, akikkel együttműködve juthatok legmélyebbre vizsgálódásomban. Miközben ők szép lassan átalakulva a segítő szerepből a munka részalkotóivá váltak, elfogadva katalizáló jelenlétemet.
Nem hiszek abban, hogy a fénykép pontos dokumentuma a kézzel kitapintható realitásnak. Ezek a képek analógiái a szuverén elmém szerint megélt, a tudatomban körvonalazódott világnak. „A világ túl bonyolult, túlságosan kézzelfoghatatlan ahhoz, hogy rögzítsük azt egy fotográfián. A kép meg kell hogy teremtse saját világát, remélhetően analógiát hordozva magában a valósággal, de semmiféleképpen sem a tükre annak.” -Philip-Lorca di Corcia
Tapasztalatom szerint, ha az ember kamerával van jelen, mindig generálja, csak képletesen dokumentálhatja a szituációt. Így a kép, a „dokumentáción” keresztül annak valós objektumát mutatja egy más, talán még nem teljesen csalfa fényben. Fotográfiáimmal vágyam, hogy megőrizzem az emberek életének az érzékiségét, felruházva őket furcsasággal és szépséggel, ahogyan csakis én látom őket.
Zana Krisztián, 2004.
///
KRISZTIÁN ZANA: GARDEN OF EDEN
According to V. S. Naipaul, the Metropolis is a self-sustaining place that is also a node within a network. As a cultural organization, it takes part in local and international relationships as well.
London and other cities similar to it are determined by constant change. However, in order to participate in the system with appropriate dominance and character, the cities had to transform from a more or less national city into a global one.
In contemporary societies, information and the forms conveying information have become articles of consumption, and these metropolises have managed to attain most of their significance by operating as cultural markets for these commodities. In these societies, the forms containing information are determined by some key organizing frameworks. These keep the cultural flow moving along according to their own principles, temporal and spatial characteristics, and their relationship to power and life. The actual cultural commodities bearing information continuously change. The metropolises inform the world about the most recent trends and fashion.
The basis of my photo short story is a dream-washed reality pinching into this cultural milieu outlined above. The heroes of my story are my friends surrounding me in this cultural medium. The story itself is nothing more than our life, our special situation, which slowly became interwoven into the organic giant of the multicultural society having been formed for centuries around us. It permanently offset us from the clear road seen ahead in our teenage years, promising safety. Thus, it has an intense and dramatic effect on our emotional lives, and this way we also lose a bit of our existential pride.
My resources are the friendships established during my stay in London so far, enabling me to reach the deepest realms in the course of my exploration. Through the work, the friends slowly transformed from assistants to co-creators of my work, accepting my catalyzing presence.
I do not believe that a photograph is a precise documentary of palpable reality. These photographs are analogies of the world delineated in my consciousness, as experienced by my own unique mind. “The world is too elusive to pin down in a photograph. The image has to create its own world, hopefully, self-contained, an analog of reality, not a mirror of it.” -Philip-Lorca di Corcia
In my experience, if you are present with a camera, you always generate the situation, and can only allegorically document it. Thus, the “documentary” image may show its real object in a different light – something we can only hope not to be entirely false. In my photographs I hope to preserve the sensual nature of people’s life, bestowing on them peculiarity and beauty, in a way only I can see them.
Krisztián, Zana 2004.
