Hajdú D. András

HAJDÚ D. ANDRÁS: A FAL, AMIT MI KERÍTÉSNEK HÍVUNK

2011 júniusában a festőiről és középkori városközpontjáról nevezetes romániai város, Nagybánya (Baia Mare) azzal került a hírekbe, hogy polgármestere kétméteres fallal választatta el a cigányok által lakott Horea utcai lakótömböt. Egy év elteltével arról cikkezett a sajtó, hogy a Craicából, a Nagybánya határán illegálisan felépített nyomornegyedből vagy ebbe a fallal elkerített lakótömbbe, vagy pedig a környezetszennyezés miatt nemrég bezárt vegyiüzem területére telepítik át a roma családokat, nyomorúságos viskóikat pedig ledózerolják. Többen közülük ólommérgezés miatt betegedtek meg; az újonnan kialakított gettókban összezsúfolt emberek között gyakori az erőszak. A jogvédők tiltakozása visszhangtalan maradt: Catalin Chereches polgármestert, az ország legnépszerűbb kormánypárti politikusát 2012 júniusában elsöprő többséggel választották újra. A tervek szerint 2013 tavaszán újra megindulnak a buldózerek: a polgármester nyilvánvalóvá tette, hogy a kétszázezres város az idén végleg meg akar szabadulni roma lakosaitól. Mire bármiféle jogerős bírósági ítélet születhetne a helyzetről, a Craica helyén már négy sávon fognak robogni az autók.
Az elmúlt másfél évben összesen egy hónapot töltöttem Nagybányán, hogy megértsem és dokumentáljam, mi történik ott. „Nálatok nincsenek szegény cigányok? Minek jöttél ilyen messzire?” – kérdezte mindjárt az első napokban az egyik cigány férfi. Azt válaszoltam: példa nélküli, ami most itt történik, fontos, hogy nyoma maradjon és hogy minél több emberhez eljussanak a hírek és a képek.
Az eddigi munkám során több érintett család életét és sorsát kezdtem nyomon követni, hogy belülről mutassam meg, ahogyan megélik a történéseket, ahogyan alkalmazkodni próbálnak a változásokhoz. Megkerestem a gettók szomszédságában élő embereket és sikerült megszólaltatnom a polgármestert is. Ahhoz, hogy az eseményeket a tervezett „végkifejletig”, a roma közösség kitoloncolásáig vagy annak felfüggesztéséig dokumentálni tudjam, szükség van arra, hogy 2013-ban is rendszeresen vissza tudjak térni. Az eddigi ott-tartózkodást, az utazást és szállásköltséget eddig jórészt önerőből finanszíroztam, ami komoly terhet jelentett a családom számára. Az ösztöndíjat ennek a kiváltására szeretném felhasználni, ugyanis nem győzöm saját forrásból fizetni a projekt folytatását.
Úgy gondolom, hogy egy európai visszhangot joggal kiváltott szegregációs ügyről van szó, amire ez a fotóesszé széles körben fel tudja hívni a figyelmet. Ugyanakkor számomra nyilvánvaló az is, hogy egy ilyen történetet csak folyamatában és a lehető legtöbb szempontból bemutatva lehet hitelesen feldolgozni.

Hajdú D. András, 2013.

Hajdú D. András: 01., (részlet A fal, amit mi kerítésnek hívunk című sorozatból), 2013.Hajdú D. András: 02., (részlet A fal, amit mi kerítésnek hívunk című sorozatból), 2013.Hajdú D. András: 03., (részlet A fal, amit mi kerítésnek hívunk című sorozatból), 2013.Hajdú D. András: 05., (részlet A fal, amit mi kerítésnek hívunk című sorozatból), 2013.Hajdú D. András: 06., (részlet A fal, amit mi kerítésnek hívunk című sorozatból), 2013.Hajdú D. András: 16., (részlet A fal, amit mi kerítésnek hívunk című sorozatból), 2013.Hajdú D. András: 22., (részlet A fal, amit mi kerítésnek hívunk című sorozatból), 2013.Hajdú D. András: 26., (részlet A fal, amit mi kerítésnek hívunk című sorozatból), 2013.Hajdú D. András: 30., (részlet A fal, amit mi kerítésnek hívunk című sorozatból), 2013.